Kimi Matias Räikkönen | |
![]() |
|
Räikkönen a 2008-as Kanadai nagydíjon | |
Életrajzi adatai | |
Nemzetisége | ![]() |
Pályafutása | |
Kategória | Formula–1-es világbajnokság |
Aktív évei | 2001-2009 |
Csapata | Sauber, McLaren, Ferrari |
Nagydíjak száma | 157 (156 rajt) |
Világbajnoki címek | 1 (2007) |
Győzelmek | 18 |
Dobogós helyezések | 62 |
Első rajtkockák | 16 |
Leggyorsabb körök | 35 |
VB-pontok | 579 |
Első nagydíj | ![]() |
Első győzelem | ![]() |
Legutolsó győzelem | ![]() |
Legutolsó nagydíj | ![]() |
Kimi Matias Räikkönen – (kiejtése ['kimi 'matias 'ræikkønen] – lásd fonetikai ábécé magyarosan: [kimi matiasz reikkönën]) (Espoo,1979. október 17. – ) finn autóversenyző, Formula 1-es világbajnok (2007). Formula–1-es pályafutását 2001-ben egy Sauberrel kezdte, ideiglenes szuperlicensszel. Már első versenyén pontot szerzett, a következő évben a McLaren versenyzője lett. Mielőtt 2007-ben a Ferrarihoz csatlakozott volna, kétszer is a (2003-ban Schumacher és 2005-ben Alonso mögött) második helyen végzett a világbajnokságban. 2007-ben 51 millió dollárral a legjobban fizetett versenyző volt, Michael Schumacher visszavonulását követően. Első ferraris évében megszerezte az egyéni világbajnoki címet, 2008-ban a harmadik lett. 2009-ben csapata visszaesett a középmezőnybe, egyetlen alkalommal nyert futamot. 2010-re helyére Fernando Alonso érkezik, így az évadot kihagyja a finn. Legismertebb beceneve azIceman, azaz Jégember, amely nyugodt természetére és északi származására utal. A felirat bukósisakján, illetve bal alkarjára tetoválva is látható. Ő az egyetlen olyan Formula–1-es pilóta, aki keresztnevén is ismertté vált, Kimi név még hazájában is ritka. Neve egyébként Északi (Kimi) Rénszarvasvadászt (Räikkönen) jelent.2009-ben a második legtöbbet kereső sportoló volt Tiger Woods után. 2010-től a Citroën rally csapatánál versenyzett.[1] 2011-től a NASCAR-ban folytatja pályafutását.
Räikkönen kilencévesen kezdett el gokartozni. 1988-ban már részt vett néhány finn ifjúsági futamon az A, B és C osztályban és első győzelmeit is learatta. 1991-ben a finn gokart bajnokság mini sorozatában versenyzett, 1992-ben a finn Rakéta Gokart Bajnokság junior osztályában. Ugyanebben a sorozatban 1993-ban a kilencedik, 1994-ben a második helyen végzett. 1995-től a finn gokart bajnokság A osztályában versenyzett, amelyben 1996-ban a negyedik helyet szerezte meg. 1996-ban részt vett a gokart Európa-bajnokságon, a világbajnokságon és az északi bajnokságban is.
1997-ben megnyerte a finn gokart bajnokság A osztályát és negyedik helyet ért el az északi gokart bajnokság A osztályában. Részt vett a világbajnokságon is az A osztályban. 1998-ban ismét megnyerte a finn gokart bajnokság A osztályát és megnyerte az északi gokart bajnokság A osztályát is. Második helyet szerzett a gokart Európa-bajnokságon a Super A osztályban és harmadik helyet a Monaco Kupán a Super A osztályban.
1999-ben második helyet szerzett a finn gokart bajnokság A osztályában és tizedik helyet a gokart világbajnokság a Super A osztályban. Ugyanebben az évben kezdett el formulaautókkal versenyezni a Formula–Renault bajnokságban a Haywood Racing Teammel. Első futamán a harmadik helyen végzett. Ötödik helyet szerzett a Formula–Ford Euro–kupában. A Formula-Renault téli bajnokságán négy versenyből négyet megnyert a Manor Motorsport csapattal.
2000-ben – továbbra is a Manor Motorsporttal – megnyerte a Formula–Renault brit bajnokságát, tíz futamon hét győzelmet aratott, hétszer szerzett pole pozíciót és hatszor futottleggyorsabb kört. A Formula–Renault Európa–bajnokságon három versenyen indult, ebből kettőt megnyert, összetettben ezzel a hatodik helyen végzett.
A Formula–1-es Sauber-Petronas csapat vezetője, Peter Sauber felfigyelt a fiatal finn eredményeire és 2000 szeptemberében meghívta egy tesztelésre, majd később még továbbiakra. Saubernek tetszett, amit látott és leszerződtette Räikkönent a 2001-es szezonra csapatához Nick Heidfeld csapattársának. Sokan kritizálták ezt a lépést (beleértve a FIA elnökét, Max Mosley-t is), mivel Räikkönen mindössze 23 versenyt futott együléses versenyautóval, mielőtt Formula–1-es szerződést kapott. Mosley – és mások is – úgy vélték, hogy nagy kockázatot jelent egy ilyen tapasztalatlan versenyzőt Formula–1-es autóba ültetni.
Räikkönen azonban a teszteken megfutotta a szuperlicenchez szükséges kilométereket, így ideiglenes engedélyt kapott a versenyzésre az FIA-tól az első három futamra azzal, hogy a versenyzési engedélyét akkor véglegesítik, ha nem okoz balesetet vagy követ el komoly szabályszegést.
Räikkönen nem okozott csalódást, sőt, első versenyén rögtön pontot szerzett egy hatodik hellyel. Később a szezon során még nyolc pontot gyűjtött és ezzel a világbajnokság tizedik helyén végzett. Csapattársa, Heidfeld 12 pontot ért el és hetedik lett. A két versenyző összesen 21 pontot gyűjtött és ezzel a Sauber a konstruktőr-világbajnokság negyedik helyét biztosította be, ami a csapat történetének legjobb eredménye.
A 2001-es szezon során a média gyakran összefüggésbe hozta Räikkönen nevét a Ferrarival, ám végül mégsem a maranellóicsapathoz szerződött, hanem annak riválisához, a McLaren-Mercedeshez, amelyiktől a 2001-es szezon végén éppen visszavonult Räikkonen honfitársa, a kétszeres világbajnok Mika Häkkinen. Räikkönen csapattársa a tapasztalt David Coulthard lett.
A finn versenyző első McLarennel futott versenyén, a 2002-es Ausztrál Nagydíjon rögtön felállhatott a dobogó harmadik fokára és megfutotta a verseny leggyorsabb körét. A McLaren számos műszaki problémával küzdött a szezon során, Räikkönen végül összesen 24 pontot szerzett és a világbajnokság hatodik helyén végzett, egy hellyel Coulthard mögött, akinek 51 pontja volt. A melbournei futamon kívül Räikkönen még három alkalommal állhatott dobogóra: a Nürburgringen és Suzukában harmadik, Magny-Cours-ban második lett.
2003-ban a McLaren az előző évi autó módosított változatát, az MP4-17D-t használta. Az autó stabilan jó teljesítményt és megbízhatóságot mutatott a szezon során – Räikkönen úgyszintén. A finn versenyző az év második versenyén, a Maláj Nagydíjon megszerezte pályafutása első futamgyőzelmét, s a szezon végéig összesen tíz alkalommal állt dobogóra (egy első, hét második, két harmadik hely). Ez a kiegyensúlyozott teljesítmény – és az újonnan bevezetett pontrendszer (amelyben 10-8-6-5-4-3-2-1 elosztásban az első nyolc helyezett kapott pontot) – azt eredményezte, hogy Räikkönennek az évzáróJapán Nagydíjon még volt matematikai esélye a világbajnoki címre. Ebben az évben nagy harcot vívott Michael Schumacher, Juan Pablo Montoya és Räikkönen a végső elsőségért. Végül azonban a Ferrari versenyzője, Michael Schumacher diadalmaskodott. Räikkönen 91 pontjával mindössze két ponttal maradt el a világbajnoktól.
2004-ben a McLaren ismét visszaesett – különösen a megbízhatóság terén. Raikkönent számos műszaki hiba sújtotta, így az első hét futamból mindössze kettőt fejezett be. A szezon közepén a csapat az addig használt MP4-19 kódjelű autót lecserélte az MP4-19B-re, és ez valamivel jobb eredményeket hozott. Räikkönen Silverstone-ban pole pozíciót szerzett, a versenyen másodikként ért célba, Michael Schumacher nyert. Hockenheimban a második helyről esett ki a hátsó szárny leszakadása miatt. A Hungaroringen elektromos hiba következtében szintén nem tudta befejezni a versenyt. Az ezt követő Belga Nagydíjonvégre nem hátráltatta a technika és megszerezte pályafutása második futamgyőzelmét. Azonban ez csak rövid szünet volt. A pechsorozat folytatódott Monzában, ahol az autó megállt a boxban és újra kénytelen volt feladni a versenyt. Kínában újra fölállhatott a dobogóra, igaz csak a harmadik fokára, majd Japánban motorcsere és az ebből következő büntetés miatt végül hetedikként ért célba. Az év utolsó versenyén, a Brazil Nagydíjon újra harcba szállt a győzelemért, végül második lett. A világbajnoki pontversenyben a hetedik helyen végzett 45 ponttal. Csapattársa, Coulthard tizedik lett 24 ponttal.
2005-ben újabb jelentős szabályváltozásokat hoztak a Formula–1-ben. A legfontosabb az a szabály volt, aminek értelmében a versenyzőknek egy garnitúra gumival kellett végigfutniuk az időmérő edzéseket és a teljes versenytávot, valamint a motorszabály, amely szerint egy hajtóműnek két versenyhétvégét kellett kibírnia. A rajtsorrendről az első hat futamon két „egykörös” időmérő edzés döntött (egy szombaton, egy vasárnap), ám a nürburgringi Európai Nagydíjtól kezdve a nézők és a média általános elégedetlensége miatt eltörölték a vasárnapi időmérő edzést.
A szezon elején a Renault és Fernando Alonso erősen kezdett és nagy előnyre tett szert a világbajnoki pontversenyben. AMcLaren az első néhány futamon azzal a problémával küzdött, hogy autójuk túlságosan óvta a gumikat, így azok nem tudtak megfelelően felmelegedni az egykörös időmérő edzésen. Miután ezt kiküszöbölték, a csapat egyre jobb teljesítményt nyújtott, Räikkönen pedig megnyerte a Spanyol- és a Monacói Nagydíjat.
A Nürburgringen az első helyen állt az utolsó körig, amikor azonban a kockásra fékezett gumi miatt eltört a jobb első kerékfelfüggesztése és a gumifalba ütközött. A versenyzőnek nem lett baja, de a futamot a nagy vetélytárs, Alonso nyerte meg.
A következő versenyen, Kanadában csapattársát, Montoyát kiintették az első helyről, így Räikkönen ismét nyert, majd a Michelingumikkal ellátott csapatok (a McLaren és a Renault is közéjük tartozott) által kihagyott Amerikai Nagydíj után Franciaországbanmásodik, majd a Brit Nagydíjon pedig harmadik lett. Räikkönennek mindkét alkalommal motort cseréltek az autójában az időmérő edzés után, és a szabályok értelmében ez tíz helyes rajtbüntetést vont maga után a versenyen, így a finn csak a mezőny közepéről rajtolhatott.
A Német Nagydíjon Räikkönen ismét kiesett a túlhajtott motorja miatt, de aztán a Magyar- és a Török Nagydíjon nyerni tudott. Az Olasz Nagydíjon megint motort cseréltek autójában, így a pole pozíció helyett csak a 11. helyről indult, s végül negyedik lett. Belgiumbannyert, de ekkor már a sok műszaki hiba miatt, ami a szezon során sújtotta, nem sok esélye volt a világbajnoki címre. A következő versenyen, a Brazil Nagydíjon Alonsónak a harmadik hely is elég volt arra, hogy bebiztosítsa a címet – és ezt meg is tette. A Japán Nagydíjon Räikkönen a 17. helyről indulva nyert az utolsó körben megelőzve a műszaki hibával küszködő Giancarlo Fisichellát, a szezon utolsó futamán, Kínában pedig második lett Alonso mögött.
A világbajnoki pontversenyben a finn összesen 112 pontot gyűjtött és a második helyen végzett a 133 pontos Alonso mögött. Szoros csata kettejük között a pályán vagy a világbajnoki pontversenyben nem alakult ki az év során. Räikkönen csapattársa, Juan Pablo Montoya – aki két futamot szezon eleji sportbalesete miatt kihagyott, egyről pedig kizárták a csapat hibája miatt – 60 ponttal a negyedik helyen végzett.
2006-ban újabb technikai változtatások történtek: a V10-es motorokról áttértek a V8-asokra. Ez az év újabb csalódás lehetett a versenyző számára: a McLaren teljesítménye elmaradt a fő rivális Ferraritól és Renault-tól. Az első futamon technikai hiba hátráltatta az időmérőn így csak a 22. hely jutott neki. Ám a futamon minden rendben alakult így harmadikként állhatott fel a pódiumra. A második futamon ütközés miatt kiesett. Ausztráliában jobban alakultak a dolgok: második lett. Európába visszatérve egy ötödik, egy negyedik, majd egy újabb ötödik helyezést szerzett. Autója ezúttal nem megbízhatatlan, hanem lassú volt. Monacóban újra a kocsi romlott el, de Silverstone-ban újra dobogóra állhatott.
Kanadában Räikkönen egy harmadik hellyel gazdagodott. Egy újabb kiesés és egy ötödik hely után egy újabb dobogó következett. A rendkívül élvezetes, esős Magyar Nagydíjon újra kiesett, miután hátulról nekiment a lekörözött Vitantonio Liuzzinak. Atörökországi kiesése után legjobb 2006-os eredménye következett: második lettMonzában, ahol a pole pozícióból indulhatott, 2 ezredmásodpercel előzve meg Michael Schumachert. Egy kiesés után két ötödik hellyel búcsúzott a McLarentől.
Az évad közben rengeteg pletyka röppent fel, hogy a 2006-ban lejáró szerződése után hova igazol, esetleg marad-e a McLarennél. Végül kiderült, a Ferrari őt választotta, három évre szerződött a csapathoz.&